Raúl Bravo igazi villámkarriert futott be mind a Realban, mind a spanyol válogatottban. Balhátvédként került ki a Real utánpótlásgyárából, de a szükség középhátvédet faragott belőle, mivel a bal oldal egyértelműen Roberto Carlosé, s nála jelenleg jobban enyhén szólva is lehetetlen játszani... Azért Bravót sem kell félteni, hiszen már 2002 augusztusában bemutatkozhatott a válogatottban, éppen Magyarországon, a Puskás Ferenc-stadionban. Nem véletlenül, hiszen Inaqui Sáez kapitány ismerte már őt jól a különböző utánpótlás-válogatottakból, 1996-ban pl. Iker Casillasszal együtt lett EB-bronzérmes. A válogatottnak érdekes módon továbbra is tagja maradt, s többet játszott ott, mint a Realban... Óriási karrier ez, hiszen az első válogatottsága előtt mindössze 10 mérkőzést kapott a nagycsapatban, 6 bajnokit és 4 BL-meccset! A bajnoki tűzkeresztségen egyébként 2001. október 6-án esett át az Athletic Bilbao ellen, s amely dátum Arad miatt számunkra szomorú, az neki ill. a vele együtt bemutatkozó Pavón és Valdo számára felejthetetlen élmény. Bravo egyébként a megsérült Roberto Carlos helyett állt be - edzője, Del Bosque jól ismerte már őt a Real ificsapatából. Akkoriban Carlos rosszul érezte magát Madridban, hiszen Perezt frissiben választották meg elnöknek, s a brazil kitűnő kapcsolatban volt az előző persidentével, Sanzcal, ráadásul a fizetését is kevesellte. Del Bosque megunta a csatározásokat, s még azt is jól tudta, hogy Bravo nyolc évvel fiatalabb a brazil klasszisnál... 2001 tavaszán kitűnően játszott, bekerült az Európa-válogatottba is a sportújságok szavazata alapján! Érdekes módon Robbie Carlos azt nyilatkozta, hogy számára is megnyugtató, hogy ilyen kitűnő pótlást találtak a helyére, s Raúl Bravo előtt még nagy pályafutás áll. Roppant tanulságos, hogy az akkori fizetése mindössze havi 1 millió forint volt, ami az ifi-szintet jelentette a klubban! Négy meccs után ezt hétszeresére emelték - különösen a Barca elleni haza 2:0-on játszott jól -, s a kivásárlási árát 20 millió dollárban szabták meg. Ezután vitte el egykori ifiválogatottbeli edzője, Sáez Budapestre Aranzábal mellett balhátvédként, miután a hispánoknál Juanfran és Roméro is kimaradt a keretből. A Don Balón mindenestre a címlapon hozta az eseményt... Érdekes módon Roberto Carlos gyógyulása után Bravo kimaradt a keretből, ami viszont cseppet sem az ő hibája, hiszen Robbie bombaformába lendült, s 2002 egyértelműen a kopasz brazil éve volt - nem véletlen, hogy sokak szerint (és szerintem is) ő érdemelte volna meg a 2002-es Aranylabdát. Erről ugyan Ronaldo miatt lecsúszott - na ja, mégiscsak ő lett a VB gólkirálya -, de Ronnie megvédte barátját, s azt nyilatkozta az átvételkor, hogy Roberto jobban megérdemelte volna a kitüntetést... Mindenesetre 2003 tavaszán két bajnoki után kölcsönadták Bravót a hirtelen elszegényedett angol Leeds Unitednek, ahol bár kitűnően játszott, a válogatott kezdőjéből kezdett kiszorulni - ezek szerint a Real kispadja jobb ajánlólevél, mint egy premiershipes angol klub védősora:). 2003 nyarán visszatért Madridba, s miután most sem vett a Real középső védőt, a vezetőség egy huszáros döntéssel - bal szélről bevitte középre. A döntés beigazolódott, s remekül megállta helyét az ifjú, jellemző, hogy hol Pavón, hol Helguera játszott mellette, de az ő posztja viszonylag biztos volt. S ha már Robbie Carlos hízelgően nyilatkozott róla, Bravo egyszer azt nyilatkozta, hogy egyáltalán nem bánja, hogy a Real kispadjára szorul, hiszen Robbie játszik az ő posztján, aki a világ legjobb balbekkje és neki még rengeteget kell tanulni tőle. Mindenesetre most Carlos jobbján, a pályán lesheti el a szakma fortélyait - kétségkívül a legjobb helyről :). Bár akadtak gyengébb meccsei, egy elfogadható átlagot hozott, így a hispán válogatottnak is tagja maradt - itt viszont második számú balhátvédként vették számításba a jobb oldalról Míchel Saldago miatt átszorult Puyol miatt. Az EB-n mindhárom meccset - klubtársa sérülése miatt Puyol eredeti helyén játszott - végighajtotta, osztályzatai miatt nem kell szégyenkeznie (7, 6, 7), s a portugálok ellen bemutatta élete nagy mentését Maniche lövésénél. Mindenesetre Samuel leigazolása kifejezetten ellene irányult. Camacho, Remón és Luxemburgo alatt a bajnokik felén s két BL-mérkőzésen kapott lehetőséget, s ha Woodgate felgyógyul, még kevesebb lehetőséget kap majd. Egyetlen reménye maradt: Roberto Carlos már 32. évét tapossa - igaz, a bilbaói Del Hornót igen gyakran kommendálják a királyi klubhoz! Forrás:www.buj.hu